Idézet "Mák János: Utózönge, előhang"-ból vitaindítónak a Leányfalui Hírek novemberi szám 18. oldaláról (elérhető itt: http://leanyfalu.info).
"Nagy öröm, hogy lakosságszám tekintetében is jelentősen gyarapodtunk, sokasodik a bölcsődés, óvodás és iskoláskorú gyermekek száma. Szerintem most érkezett el annak a pillanata, hogy tudományos alapossággal foglalkozzanak az illetékesek azzal a kérdéssel, hogy meddig tarthat még ez a tendencia, hol húzódik az intenzív lélekszám növekedés határa, már csak azért is, mert közvetlenül az improduktív fejlesztések jelentős részét ez generálja. Az ingatlan vásárlási és építési kedv lereagálása mellett, kölcsönhatásuk alapos tanulmányozásával foglalkozni kellene az ingatlan eladási tendenciákkal is, még akkor is, ha az ingatlan piac pangása miatt az eladások zöme egyelőre csak a szándék szintjén marad. Az arányosabb és élhetőbb falut eredményező fejlődés szempontjából az lenne a jobb, ha a lélekszám további növekedését a produktív fejlesztések generálnák, és ez a növekedési ütem a továbbiakban már nem hagyná el dinamikusan az infrastruktúra fejlődési ütemét. Ez azért is fontos lenne, mert az építkezések utakra “mért” következményei a természet és a nagy forgalom romboló hatásaival összeadódnak, ezért napról napra egyre nagyobb, tehát költségesebb feladatot fog jelenteni a rendbehozatal."
Első, gyors megjegyzés.
A képviselő jelöltek között volt egy fiatal szociológus. Miért nem kapott meghívást a településfejlesztési bizottságba? Továbbá él a faluban egy közismert, elkötelezett leányfalusi, aki hamarosan befejezi szociólógiai tanulmányait.
Nem volna célszerű olyan személyekből felépíteni a bizottságok külsős stábját, akik már papírforma szerint is tudják, mit csinálnak? Ha bele kívánunk nyúlni lakóhelyünk társadalmi fejlődésébe, rendkívül hasznos lenne, ha az előkészítést, az altenatívákat értelmes, hozzáértő emberek dolgoznának ki. A képviselők pedig elkötelezettségük szerint választatnának közülük. Netán előtte tájékozódnának arról, hogy mi, a falubeliek "Milyen Leányfalut akarunk?" A fiatalok kedvéért magyarázom az idézetet: 2002-ben egy csapat ezzel a szlogennel nyert, aminek kiművelését a megválasztását követően azonnal el is felejtette.
Tóth Béla 2010.12.13.
2. Megjegyzés
Mák János hivatalból nem tudhatta, hogy az általa óhajtott felmérésnek vannak előzményei. Az "iskola ... alapítvány" kuratóriumának elnöke, özv. Zsidei Barnabásné indíttatására 2002-ben készült egy statisztika, majd két évvel később az előrejelzés ellenőrzésére egy újabb (lásd itt). Ez arra volt jó, hogy az akkori település-"fejlesztőink" (akiktől sajnos vannak továbbélő hagyományok) számára bizonyítást nyert, ha elképzelésük szerint visszafejlesztjük felére az iskolát, egy-két év múlva sok fiatal családot elköltözésre kényszerítünk (talán éppen ez volt a céljuk?). Más hasznosítással nem találkoztam. A feldolgozás különlegessége, hogy a mára többszörösen bebizonyosodott előrejelzéseihez mindössze a lakosok születési és beköltözési dátumait használta a népességnyilvántartásból (név és lakcím hozzáférés nélkül). Ha tehát a településfejlesztés igényelte volna, a polgármesteri hivatal adataiból sokkal árnyaltabb információkat lehetett volna előállítani a település tervezéséhez. Most, hogy már településfejlesztési bizottság sincs, még kevesebb zavaró tényező lesz a fejlődés útjában. De talán teret kapnak a lakosság segíteni akarási kezdeményezései.
Egy kitérő megjegyzés: sokszor mondják, hogy a statisztikával mindent be lehet bizonyítani. Az ellenkezőjét is! Ez nem igaz! Csak azok vannak így vele, akik irtóznak a számoktól, és nem képesek mögéjük látni. Továbbá vannak, akik tudják, hogy sokan vannak akik nem tudják ellenőrizni a látottakat, és tudatosan ferdítenek általa.
Tóth Béla 2010.12.09.
