Előzmény

Mák János a Leányfalui Hírek novemberi számának 18. oldalán (elérhető itt: http://leanyfalu.info) "Utózönge, előhang" címmel összefoglalta a polgármester jelöltjeink elképzeléseit és településünk előtt álló lehetőségeket. Nagy öröm, hogy a falu vezetése megosztja velünk gondjait, nemcsak tájékoztat a döntéseiről. Viszont az újság örömteli megújulása ellenére abban nincs mód sem a részletek kifejtésére, sem dinamikus eszmecserék léteseítésére. A "Pro és Kontra Leányfalun" oldalak megkísérli helyt adni az együttgondolkodásnak.

Klikk>>> Tények, és tényezők

(Kérem, nézzék el nekem, hogy az alábbi számok csak közelítőek. Ma már nem vagyok naprakész az információkkal. Talán az illetékes ...-ak megírják a pontosakat is.)

Leányfalunak 3000 belterületi ingatlana van.

Mi, a 3600 választópolgár, alig több, mint 1000-be vagyunk bejelentkezve. Vannak rá jelzések, hogy valamennyien a bejelentkezésük ellenére nem élnek itt. (Ennek jó oldala, hogy az állami fejpénz befolyik utánuk, viszont nem olyan hevesen követelik a település alpfeladatát jelentő infrastruktúra fejlesztést.)
Mielőtt itt indulna vita az önkormányzat alapfeladatairól, had jegyezzem meg a következőt.
A településfejlesztés normális rendje:
1. Elkészítik az adott terülere elképzelt fejlesztési koncepciót, hozzá a helyi építési szabályzatot.
2. Felparcellázzák a területet, legalább elvi szinten.
3. Megépítik az infrastruktúrát.
4. Értékesítik a telkeket.

Nálunk az infrastruktúra építés az adófizetők nyakára maradt. (Talán még ma is, vannak üdülők, ahová nem vezették be a gázt, a csatornát, és így nem is fizették be a fejlesztési hozzájárulást. Mondván, neki nincs rá szüksége. De az ingatlan értékét növelő "közmű az utcában" tulajdonságot mi, a többiek megfizettük. Neki is! Amit az ingatlan eladásakor zsebretesz.) Ezért nehéz és bonyolult a továbblépés. Míg a normális rendben az ingatlant vásárlók megfizették az infrastruktúra telepítés költségeit, itt utólag kell valahogy kigazdálkodni. Mai vagy jövőbeli árakon. Viszont annál inkább kellene a hozzáértés. A településfejlesztéshez és a gazdálkodás bevétel teremtő részéhez.
A mintegy 2000 "üdülő" ingatlant többségében olyan budapesti illetőségű személyek birtokolják, akik egy másik világban a főváros zajától távol kívánták tölteni pihenőidejüket. A mai világban viszont sokan fenntartani, karbantartani sem bírják ezt az ingatlant, nemhogy fejleszteni. Hát még infrastruktúrát kiépíteni hozzá.

A 2000 magántulajdont mindenkinek joga van úgy használni, ahogyan kedve tartja. Ha jobban érzi magát itt, akkor kiköltözik Budapestről. Ha nem, akkor eladja. De csak olyannak tudja eladni, aki azt hiszi, jól fogja tudni magát érezni közöttünk, és feltehetően itt akar élni. Tehát előbb-utóbb mind a 3000 ingatlan benépesül! Úgy, ahogy a világ legtöbb települése. Akkor majd legkevesebb, hét és fél ezren leszünk. Jobb híján budapesti munkahelyekkel. Az ehhez a lakossághoz tartozó munkahelyet teremteni Leányfalun vágyálom. Úgy gondolom, ez a lélekszám nagy valószínűséggel várható. Hogy mikorra következik be, annak kiszámításához és befolyásolásához kell a szakértelem.

Mára már megszűntek azok az üdülési formák, amitől Leányfalu jellemzően üdülőtelepülésként folytathatná fejlődését. A világ kinyílt, és valljuk meg, még a szomszédban is vannak érdekesebb helyek, mint nálunk. Mármint a turisták, és nem a lokálpatrióták szemében. Nem is beszélve a Világról. Ha viszont a strandot olyanná fejlesztenénk, amilyenné azt mondjuk Zalakaroson, vagy Hévizen tették, akkor a helyi és környékbeli középosztály egy ideig letehetne a látogatásáról. Kivéve, ha egy Krőzus nagybácsi lemondana a fejlesztő beruházás megtérüléséről. De hiába tette ezt például Esztergomban, Szentendrén. Az átgondolatlan, hozzá nem értő menedzselés kezében még az üzemeltetés sem biztosított (zökkenőmentesen).